3 napnyi optimizmussal lógok nektek, nincs ezen mit szépíteni. Gyorsan bele is vágok.

Pénteken volt Lilla névnapja, ez nemcsak nekem tette szebbé a napom, hanem Lillának is. Reggelire nutellás kalácsot ettünk, és az a csoda történt, hogy Lilla, akibe minden áldott reggel alig sikerült beleimádkozni 2 falat szalámis vagy lekváros, vagy üres, vagy bármilyen kiflit, most ő könyörgött még egy szeletért, ami véletlenül sem lehetett csak egy fél. Nem tudom mi lesz, ha elfogy.

Pénteken majdnem a végére értem a lakás kitakarításának, persze azt is tudom, hogy két kisgyerek mellett olyan, hogy teljes rend, nem mostanában lesz, de ez nem zavar. Mikor kicsi voltam, és a nagymamám folyton azért korholt minket, mert úszik a ház, akkor azt mondtam neki, mert itt élet van, annak jobban örülne, ha nem lennék, de mindig rend lenne, kérdeztem ezt is, de erre sosem kaptam választ.

Pénteken elmentem úszni is. Fantasztikus élmény volt, már egész jól megy a gyors úszás. Azért kezdtem el járni, hogy tanítsák meg a helyes légzést, mert már nagyon unalmas a plafon nézése hátúszás közben.

Erre a nagy örömre, olyan náthás lettem egyből, hogy egész hétvégén egy burával a fejemen mászkáltam, legalábbis, én így éreztem. Baromira sokat és sokfélét főztem szombaton, de semminek nem éreztem az ízét, este már égő szemekkel rogytam volna össze, ha szabad, de ugye mi nők nem ismerjük azt a kifejezést, hogy feladom. Igaz, én szoktam néha ilyenkor, nincs mit szépíteni ezen üvölteni. Ennek ellenére szép nap volt a szombati, mert voltunk családilag a hegyünkön. Igen, van egy darabka földünk, szőlővel, erdővel, kisházzal, és nekem falusi lánynak, mindig boldogság ide kijutni. A lányok csúszdáztak, mászókáztak, kihúzkodtuk a tavalyi virágokat, megcsodáltuk a bújó jácintokat, nárciszokat, tulipánokat. Imádom ezt az időszakot, amikor ébredezik a természet. És bár este úgy borultam be az ágyba, jó érzés volt, mert igazából mindennel végeztem, amit beterveztem, és még a névnapi süti is jól sikerült.

Van egy coaching eszköz, úgy hívják átkeretezés. Amikor megkérdezem, hogy mi a jó, keressünk pozitívumokat abban a helyzetben, amit az ügyfél problémaként határoz meg. Ha nehezen is, de mindig találunk valamit, és így máshogy látja már a helyzetét. A coachingban fontos kirángatni az egyént abból a helyzetből, amiben van, mert ott, ahol a probléma létrejött, ott nehéz megoldani. Ha egy nehéznek mondott szituációban vagy, akkor mindig gondolj erre, keretezd át. Mi a jó abban, hogy beteg voltam egész hétvégén? Semmi, de legalább telenyomtam magam vitaminnal, pihentem egy kicsit, és nem ettem végig az étlapot.

Vasárnap apa főzött. Szeretem a vasárnapokat, mert vagy anyukám, vagy a férjem anyukája, vagy a férjem főzi az ebédet, és nekem jó sorom van. Délután elmentünk a lányokkal állatokat etetni, babakocsi, futóbicikli, futó anya, mert Lilla olyan gyors volt. A lányok imádják etetni az állatokat, ami úgy néz ki, hogy én etetem a kecskéket meg a nyulakat, ők meg adogatják a kezembe a répát. Mi a jó még a vasárnapban? Hát az ebéd utáni lustizás, és filmnézés. Van, hogy nem kell semmi filozófia, csak egy kis pihenés.