Harmadik találkozásunk szintén in medias res indul. Nagyon büszke vagyok Dórira, mert saját bevallása szerint annyit csökkent a stressz szintje, hogy éjszakánként alszik, és egyáltalán nem riad fel, és agyal a világ összes gondján. Azért is érdekes számomra ez a coaching folyamat, mert általában ha elindul egy ülés sorozat, az szokott kiderülni, hogy a stressz oka, bár látszatra, valami munkahelyi dolog, a háttérben magánéletbeli probléma áll. Itt nem ez történt.

Te jutottál eszembe két alkalommal is. Az egyik akkor történt, amikor elmentünk a kollégákkal sörözni, és képzeld, van egy kolléga, akivel nekem is voltak gondjaim, és akkor és ott kiderült, hogy bizony más is küzd vele. Egy kicsit kidumáltuk őt. De ez milyen már, hogy a háta mögött beszéljük ki? Miért nem mondjuk a szemébe? Szerinted ez normális?

Ha, cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy semmi sem kovácsol jobban össze egy csapatot, mint valakinek a kidumálása, ez sajnos majdnem tipikus, de a kérdés az, hogy rád hogyan hatott?

Nem tetszett, el is mondtam.

Bravó, mármint, hogy valami nem tetszik, és ezt kijelentetted, szerintem ez nagy dolog. És mi volt a másik?

Képzeld lesz teljesítményértékelés a cégnél. Nagyon várom. Van bennem viszont egy kis hiányérzet, mert csak a mi osztályunkon, a másik részlegen nem. Ez milyen már?

Lehetséges, hogy a másik részleg vezetőjének fogalma sincs arról, hogyan kell egy ilyet csinálni. A beszélgetéseink alkalmával többször is volt az a gondolatom, hogy nálatok, ilyen tipikus start up jellegből adódó szituációk vannak. Van egy szuper szakember, aki kitalál valami nagyszerű ötletet, amiből pénz lehet csinálni, van rá kereslet, céget alapít, a cég hirtelen nőni kezd, mind bevétel, mind munkaerő terén. Aztán ott áll Ő, mint szaki, hogy már rég nem a szakmai munkával kell foglalkozni, hanem a cégvezetéssel, emberekkel, elég soft elemekkel, ami nem az Ő asztala. Nagyon kevés tulajdonos lép ekkor hátra egyet, átadva egy felelős vezetőnek a helyet, Ő pedig élvezi a profitot, vagy éppen megmarad a szakmai résznél, mondjuk a fejlesztésnél.

Te mit gondolsz hogyan kellene készülnöm a teljesítményértékelés beszélgetésre?

Hiszen erről beszéltünk a múltkor, hogy mit mondanál el a főnöködnek. Azt mindenképpen, hogy mennyire örülsz ennek, és már mióta készülsz rá, adj Te is visszajelzést. Szerintem legfontosabb egy teljesítményértékelésnél, és nagyon kevesen élnek vele, hogy ez egy dialógus, nem egyoldalú monológ a vezető részéről. Tehát nem csupán Téged értékelnek, és ezt Te hallgatod, hanem jogod van elmondani, ahogy Te megéled a munkádat.

Teljesen lelkes vagyok. El lehet mondani azt, hogy nem tetszik, hogy másoknak nincs határidő szabva a munkájukban, és emiatt én égek az ügyfelek előtt? Nekem ez nagyon kellemetlen. Igazából rajtam kívül senki nem találkozik az ügyfelekkel, és nincs kapcsolatban velük.

Te vagy a front office, Téged lát a vevő. de tudnod kell azt, hogy egymagad nem vállalhatsz felelősséget mindenért a cégen belül. Van egy pozitív tulajdonságod a munkáddal kapcsolatban, de szerintem erről Te nem is tudsz. Úgy hívják, hogy tulajdonosi szemlélet, ezt a legtöbb nagyvállalatnál tanítják a dolgozóknak, míg Nálad ez a jellemed része, és még csak nem is látod. Ez azt jelenti, hogy úgy dolgozol, mintha a sajátod lenne a vállalat, felelős vagy ott történtekért, de tudnod kell azt is, hogy nem viheted a hátadon az egész kócerájt, felelősséggel csak a saját munkádért tartozol .

Mi van, ha ezt negatívumként élik meg a tulajdonosok? Hogy én akarok lenni itt a valaki?

Látod ez baj azzal, ha dicsérnek. Azt kellett volna mondanom, hogy meg se próbálj elérni bármit, mert Neked ez úgysem megy.

Na, köszi. Pénzről szabad beszélni egy ilyen alkalmon?

Mondom, meg se próbáld!

Szóval, nem tetszenek a fizetésbeli különbségek, hogy van, aki kevesebbet dolgozik, mint én, vagy kevésbé stresszes munkát végez, mégis többet keres nálam. Méltatlannak érzem. Erről lehet beszélni?

Ha zavar Téged, akkor mindenképpen. De csak a saját munkádról.

Tudom már mit akartam Neked elmesélni még. Képzeld elolvastam az összes cikket. Ebéd után minden nap adtam magamnak egy kis énidőt, és akkor egy kicsit feltöltődtem.

Ennek örülök. Most én érzem magam kicsit frusztráltan, mert ma én beszéltem többet. Téged zavart?

Miért zavart volna? Én kérdeztem egy csomót. Nekem így kerek ez a folyamat. Először rájöttünk, hogy. mi miatt vagyok feszült, és most a megoldáson dolgozunk.

Dóri pár nap múlva hívott, hogy megvolt a teljesítményértékelése, és szinte szárnyalt. Megnyugodott, mert az egekig magasztalták a munkája minőségét, mert látja rajta a vezetője azokat a tulajdonságokat, amiket Ő maga is pozitívnak tart. Teljesen kivirult, amit a munkatársai is észrevettek rajta. Csodálkozva kérdezte Tőlem egy céges meeting után, ennyiszer mondják a nevem máskor is?