C'est la vie

A túl stresszes anyuka története

2018. április 13. - BPGerti

Régóta ismerem Dórit, egy csupaszív lány, és ma, amikor már kétgyermekes anyuka sincs ez másképp, csak éppen már kevesebb időnk jut beszélgetni. Ha mégis, az is a gyereknevelésről, a szerepeinknek és a feladatainknak való megfelelésről szól. Egy ideje azonban eltűnt a fény szeméből, és a híres optimizmusa sem robbant be a helyiségbe, ha belépett.

kimerult.jpgAzt mondta a főnököm, hogy menjek el egy coach-hoz, mert túl stresszes vagyok. – hívott egy nap, és ennek megfelelően meg is beszéltünk egy alkalmas időpontot.

Skype-on tartjuk a coachingot, mert így könnyebb volt közös időpontot találnunk. Érdekes volt az első pár percben, hogy csak egymás arcát látjuk. Egyből feltűnt, hogy állandóan a haját igazgatja. A keze állandóan járt, szinte vibrált az egész nőci.

Miben tudok Neked segíteni, kérdeztem, miután lefuttatjuk a tiszteletbeli köröket.

Meséltem, hogy voltam orvosnál kivizsgáláson? Fájt a gyomrom, nem volt étvágyam, azt hittem, valami nagy baj van. Aztán kiderítették, hogy fizikailag nincs semmi bajom. Nyílván a stressz, de ezt annyira sok mindenre rá lehet húzni.

Ha egy egytől tízes listát nézünk, mennyire vagy most stresszes? Hányas szinten állsz?

10-ről indultam, most szerintem már csak nyolcas vagyok.

Hova szeretnéd levinni? Hányas lenne számodra az ideális?

Hát a nulla, ki akar stresszel, élni? – nevet. Na jó, maximum kettőig belefér.

Képzeld el, hogy 0 szinten vagy stresszes, vagyis semennyire, milyen az a Dóri, hogyan telnek a napjai?

Szeretném, hogy legyen egy kicsit több időm csendben. Amikor csak úgy nem csinálok semmit, vagy olvasok.

Hallottál már arról, hogy „énidő”?

Valamit igen. Képzeld, vettünk ellipszis trénert. Minden nap leakarok nyomni rajta egy órát. Igaz ez nem mindig jön össze, de ha igen, az szuper érzés. De tudod olyankor, ha nem vagyok ott a családdal, akkor szétesik az este.

Ja, Te pótolhatatlan vagy. – ezt el is felejtettem. (Nevetünk.) Miért nem vállalsz be akkor annyi énidőt, amit minden nap tudsz vállalni? Szóval, hogy máshogy, tudatosabban terveznéd, akkor talán tudnád tartani, és a családdal  lehetnél. Mondjuk fél órát, de azt számon kéred magadon.

Most a sport nagyon elkapott.

Mi az, amitől Te stresszes vagy?

Főként a munkám. Hogy nem válaszolok időben a levelekre.

Dóri egy kis informatikai cégnél dolgozik, Ő a fő ügyfélszolgálatos. Ő az, aki segítséget nyújt a vásárlóiknak, ha bármilyen probléma felmerül, bárhol a világon a szoftverjeikkel kapcsolatban.

Mi történik akkor, ha nem válaszol időben?

Hát feltorlódnak a levelek. Igazából nem is ez a legfőbb baj, hanem az, hogy zavar, ha valamire nem tudok válaszolni. Érted szakmailag nem vagyok elég hozzá. Végülis nem vagyok informatikus.

Szoktál ilyenkor segítséget kérni? Vagy lehet segítséget kérni? Mindkét esetben, ha feltorlódnak a kérdések, és akkor is, ha szakmailag nem tudod a választ? Van, akire számíthatsz?

Persze, van is mellettem valaki, aki segíthet.

És segít?

Nehezen kérem meg.

Értem. Tehát adott egy maximalista dolgozó nő, akinek nehezére esik segítséget is kérni. Hogy kérnél meg engem, hogy segítsek Neked?

Hát nem is tudom. Figyi Gerti, Őőő, segítesz nekem?

Mi lenne, ha kihagynád a segítség szót? Úgy érzem, hogy görcsbe rándulsz ettől a szótól. Ha azt mondanád a melletted lévőnek, hogy kérlek válaszold meg ezek a levelek még ma. Ez hogy tetszik?

Ez egész jó.

Mi újság a szakmai résszel?

Nehéz. Már többször elmagyarázták, az informatikusok, de vannak dolgok, amik meghaladják ez én tudásom. egy csomó mindent megtanultam, de nem mindent. Persze kérhetek segítséget itt is, vagy azt is megtehetem, hogy egyszerűen átpasszolom valaki másnak ezeket a kérdéseket.

Aha, tehát újra itt vagyunk. Én a kis güzü, nekem ezt is tudnom kéne, de ez nem megy, vagy persze kérhetnék segítséget is, de az meg olyan megalázó.

Hát nem Te vagy az első, aki güzünek hív. - nevet. Az angoltanárom például Miss Grammer-nek.

Csak tudod olyan nehéz ez, úgy érzem, senki nem ismeri el azt, hogy én nem vagyok infós, mégis egy csomó mindent megtanultam. Én a külkeren végeztem, mégis itt vagyok, mert megtanultam.

Ez klassz nem? Akkor mi ez az önostorozás állandóan?

Hát, mert az visz előre nem? Az nem, hogy ülünk a babérjainkon.

De Te nem látod a babérjaidat sem, csak hibáidat, és talán azokat is egy kicsit elnagyolva. Jövő hétre kérlek, gyűjts nekem legalább 5, de inkább 10 olyan dolgot, amire büszke vagy a munkáddal kapcsolatban. Képesség, tudás, bármi. Látod ezeket?

Ez baromi nehéz. És felkavaró.

Akkor tehát lesz, min dolgoznod jövő hétig.

Mindketten nevetünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://clv.blog.hu/api/trackback/id/tr5613832152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása