Belegondoltál már abba, hogy Hamupipőke vagy Aranyhaj úgy találta meg a boldogságát, hogy nem fogadott szót? Hogy elég bátrak voltak ahhoz, hogy új utakat keressenek, ne fogadják el azt, amit látszólag rájuk mért a sors? Vagy szerinted ki igazából Holle Anyó, és mit csinál ott az a lány, akinek kútba estek a tervei, és elvesztette a fonalat? Vagy a kismalac és a farkasok milyen párkapcsolatról szól? De nem kell ennyire mélyen elvonatkoztatni sem, szerinted miről szól Elza és Anna története? Arról, hogy van egy kislány, aki más, mint a többi, titkoljuk, vagy beavassuk a környezetet? Mit kezdjünk ezzel? Ismerős problémák ezek?

Miért olvass magadnak csak úgy, és olvass a gyermekednek meséket? Idézhetném ezügyben Vekerdy tanár Urat, hogy pontosan mennyi szóval fog többet tudni a gyereked mire iskolába megy, vagy a csodálatos Boldizsár Ildikót, aki terápiás célra használja a meséket. Kádár Annamária szerint a meséken, történeteken keresztül képesek vagyunk közelebb kerülni az érzéseinket, megfogalmazni azokat. Nyári Krisztián pedig azt mondja, hogy az olvasás, a történeteken, történeti sémákhoz keresztül kritikus gondolkodásra, empátiára nevel. Történeti sémákról beszélünk, mert a legtöbb történet ugyanarról szól, szerelemről, küzdelemről, túlélésről, ősök bűneiről, megbocsátásról, bizalomról vagy annak az elvesztéséről.  Ez az elmúlt ezer évben semmit nem változott.

Ha már túl vagy számos történeten, a birtokában leszel viselkedés mintáknak, eszedbe fog jutni, hogyan viselkedett egy adott helyzetben a legkisebb királyfi, vagy a szegény ember lánya. Nem kell úgy tenned, ahogy Ő tette a mesében, de az is egy lehetőség. És minél több történetet ismersz, annál több mintád lesz. Így leszel egyre gazdagabb, kreatívabb, kritikusabb.

Mi az a meseállítás, mint módszer, és hogy jön ide?

Mik a most és a közelmúltban aktuális kérdései a pszichológiának, szociológiának? Transzgenerációs hatások, gender kérdés, plátói szerelem, leválás, sorolhatnám. Ezek a témákat a többi emberi sorssal, mind feldolgozta már az irodalom. Minél több történetet ismersz, annál több karaktert, szereplőt. Biztos voltál már úgy, hogy egy-egy mesehős vagy történet főszereplője különösen kedves a szívednek, példaképnek tudsz rá tekinteni, vagy éppen ellenkezőleg. A meseállításban ez a szimpátia vagy éppen unszimpátia az első, amit használunk. Egy olyan módszer, aminek a segítségével, egy tetszőleges történet szereplőjévé válhatsz, beleállhatsz a helyébe, és átérezheted a többi szereplővel való viszonyát. Amilyen az élethelyzeted, annak megfelelően választasz tudatosan vagy tudatalatt szerepet, és ott kaphatsz válaszokat a mese és a szereplő segítségével. Nem akarok spoilerezni a folyamatról, de azt elárulom, hogy elképesztő oldó ereje van.

Ha másért nem, olvass és ismerd meg hősöket, tanulj tőlük. Az olvasás oldja a stresszt, és felejthetetlen élmény összebújni a gyerekekkel este egy történet erejéig.