Második coaching ülésünk alkalmával, alig, hogy bejelentkeztünk, Dóri egyből belecsapott a lecsóba. Lendület volt benne, és szinte ontotta a mondanivalóját. Nyoma sem volt az első alkalomról, és az első randikról ismerős megszeppentségnek, és visszafogottságnak.

A múltkor azt kérdezted tőlem, hogy meg tudom-e mondani, hogy mitől vagyok stresszes. Sokat gondolkodtam ezen, és rájöttem. Van ennyi feladatom, - egy arasznyit mutat az ujjaival, - és van ennyi időm rá – a hüvelyk és mutató ujjait egy centire közelíti egymáshoz. Állandóan ezzel az időhiánnyal küzdök.

Mit gondolsz, hogyan lehetne ezen változtatni?

Ha tudnám, akkor Nobel díjam is lenne. Persze biztosan kellene priorizálnom, elengedni a maximalizmusomat, megtanulni segítséget kérni.

Azt gondolom, hogy a legtöbb esetben, nagyon egyszerű dolgok is elegendőek. Azzal próbálkoztál már, hogy összeírod a feladataidat, az ezekhez szükséges időd, és mindezt összeveted a rendelkezésre álló idővel? Végül ez alapján priorizálsz? Ez segíthet tisztábban látni.

Hát egy nap nem lenne elég, hogy tisztán lássuk, ahhoz a heti munkáim kellenek. De érdemes lenne.

Akkor kérlek, csinálj egy ilyet a következő alkalomra, és megnézzük. Az előbb a végére hagytad, ami a legnehezebb, mármint a segítség kérés?

Hát igen a segítség kérés, nagyon régóta tervezem, hogy elhívom a főnökömet egy ebédre, de nem jutok el ide.

Talán ez is lehet egy stressz forrás, mióta akarsz vele beszélni?

El sem merem mondani.

Bár ki tudnám Neked szorozni, mondjuk úgy, hogy idő szorozva parával, egyenlő energiával, amit levesz rólad.

Igen, csak nem akarok panaszkodni, nem akarom, hogy azt higgye, Dóri az, aki mindig csak a siralmait mantrázza. Egyáltalán mitől nem tűnik panaszkodásnak, ha elmondom azt, ami nem tetszik?

Miről akarsz beszélni vele? Mi a célod az egésszel?

Elmondanám neki, hogy bizonyos dolgokat a cégnél én máshogy csinálnék. Én úgy tekintek erre a vállalkozásra, mint a saját háztartásomra, nem szórnám a pénzt, mindenkinek adnék határidőket, úgy érzem, csak nekem kell időre mindent elvégezni, szeretném, ha lenne teljesítményértékelés, ha kapnék visszajelzést a munkámról, ha kapnék elismerést.

Úgy, mint fizetésemelés?

Igen, szeretnék. Úgy érzem, hogy megérdemelném. És van bennem ezzel kapcsolatban több tüske.

Szóval, ha beszélnél a főnököddel, és ennek eredményeképpen kapnál fizetésemelést, akkor csökkenne a feszültség benned?

Igen, akkor talán elmúlna a kisebbségi rézésem a többiekkel szemben.

Emlékszel, hogy a múltkor kértem, hogy sorol fel olyan tulajdonságokat, amire büszke lehetsz a munkáddal kapcsolatban?

Persze gyűjtöttem, nem volt könnyű. Sokoldalú vagyok, és megbízható, szorgalmas, a gyerekeimen látom, hogy képes vagyok motiválni, és szerintem precíz is vagyok.

Ezeket el is hiszed, vagy csak szavak számodra?

Csak szavak egyelőre.

És minek kellene történnie, hogy elhidd,ezek igazak rád?

Ha képes leszek elhívni a főnökömet, és elmondom neki, amit akartam.

Most esett le Dóri! Hogy állsz Te az érdekérvényesítő képességgel? Amióta csak ismerlek velem szemben mindig vehemensen kiálltál az igazadért, és a véleményed mellett. De most ebben a percben egy kis zavart érzek az erőben. Hallottál arról, hogy asszertivitás?

Háát.

Ez egy olyan képesség, amellyel ki tudod fejezni a gondolataidat, a véleményedet, és tisztában vagy azzal, hogy jogod van Neked is a kinyilvánításukhoz, az érzéseidhez anélkül, hogy másokat megsértesz. Úgynevezett énüzeneteket fogalmazol meg, ez azt jelenti, hogy mások feletti ítélkezés helyett arról beszélsz, hogyan hat rád a többi ember viselkedése. Küldök Neked erről cikkeket, és adok feladatot is, amit el kell intézned a jövőalkalomra. Nem mindenki születik úgy, hogy birtokban van ennek a képességnek, sőt alig van, akinek ez megy, nem így szocializálódtunk, de kicsi lépésekkel meg lehet tanulni.

Akkor maradjunk ebben. Várom őket.