Van egy kedvenc filmem, a Férjhez mész, mert azt mondtam, amelyben Diane Keaton megtestesíti az igazi helikopter szülőt, aki állandóan ott köröz a gyereke feje felett, kérés nélkül „segít” és ellentmondást nem tűrően ráerőlteti az akaratát a lányaira. Mi, akik a nyolcvanas években voltunk gyerekek elég sokszor hallottuk a film címében szereplő indoklást (mert azt mondtam), és érdekes módon a fejünkben sem nagyon fordult meg ellentmondani neki. Azonban az idők változnak, és a poroszos módszerek kezdenek elavultak lenni. Tudom, hogy most sokan fogják a fejüket, és hibáztatják a mai szülőket, akik gyermekisteneket nevelnek, mert túl megengedőek és elnézőek. Igen, abban is van valami, hogy félünk a gyerekeknek nemet mondani, de most másról szeretnék írni. És igen, tudom, hogy néha szükség van arra is, hogy nem, eddig, és nem tovább, mert én a felnőtt azt mondtam, de számos eset van, amikor lehet máshogy. Sőt kell máshogy. Miért? Mert, ahogy elnézem magunkat több nemzedék nőtt fel úgy, hogy fogalma sincs hogyan kell normálisan kérni, érvelni, érvényesíteni normális keretek között az akaratát. Éppen ezért talán elindulhatnánk azon az úton a gyereknevelésben, ami erre tanítja a gyerekeket.

Megvan az a mondat a gyerekedtől, hogy „Vizet!”? Mit szoktál csinálni? Ugrasz, és a Te kicsi drágádnak már viszed is a pohár vizet? Vagy elmondod neki, hogy okosan úgy kérünk, hogy kérek szépen egy pohár vizet, és ha így tesz, egész biztosan meg is kapja. De vannak még ilyen bizarr mondatok a témában, amit gyerekektől hallhatunk, mint például, „Szomjas vagyok.”, „Valaki adna inni?”, „Úgy innék valamit”. És Te már ugrasz is, mert gondolatolvasó vagy. Az a gond ezekkel, hogy bár nem sértő, nem bántó, a gyerek mégse a valós kérését fejezi ki velük. Találkoztatok már emberekkel, akik beszélnek, de fogalmad sincs róla, hogy mit akarnak mondani? Anyukájuk biztos nem tanította meg, hogyan kell tisztán kommunikálni. Ide tartozik a kérem és a köszönöm szavak használata.

Azt is biztosan hallottad, olvastad már, hogy a gyerekek mintákat követnek. Az sem meglepetés, hogy a szülei mintáját. Pontosan ezért nem meglepő, ha Te ki tudod fejezni a kéréseidet, és a vágyaidat, ezekért tudsz köszönetet mondani, egészen biztos, hogy a gyereked is tudni fogja ezeket. Pont ezért figyeld meg, hogy Te hogyan kommunikálsz. Ha szükséges, változtass.

Erősítsd meg a gyereket abban, ha valamit jól csinált. A lányaimnak pici koruktól kezdve igyekeztem visszajelzéseket adni. Például, ha köszöntek, vagy pápáztak valakinek, megdicsértem őket, azóta is jó köszönők. Ha pedig kértem tőlük valamit, és megcsinálták, akkor megköszöntem nekik. A kisebbik lányomat egyszer sem kellett figyelmeztetnem, hogy bármit is köszönjön meg, automatikusan működött nála.

Kérdezd meg a véleményét, Ő hogyan gondolja, hogyan csinálná. A gyerekek nagyon kreatívak, ha látják, hogy tényleg adnak a véleményükre, szárnyalnak, ezáltal nő az önbizalmuk. Mindemellett hallgasd meg, ha Ő fog bele valamibe, és mesél. Így érzi, hogy figyelnek rá, megnyílik, mesél, tudod segíteni, az esetleges konfliktusaiban.

Persze alap, hogy a gyereknek is megvan már a saját személyiségük. Ne várj el tőle olyat, amire képtelen ebből fakadóan. De azt láthatod már, hogy mi az, amit fejleszteni érdemes nála. Vagyis, egy csendes, visszahúzódó gyerektől ne várd el, hogy szónok, vagy csapat vezér legyen. De érdemes ezt a területet fejleszteni, persze, csak addig a mértékig, hogy ez a jellemvonás ne akadályozza a jövőben.