Csíkszentmihályi óta tudjuk, hogy flowba kerülve dolgozni az igazi élmény, ahol a tevékenység egyfajta játék, ami kikapcsol, feltölt. Viszont, ha megkérdeznénk a munkába járó embereket, nem hinném, hogy sokan így jellemeznék a munkahelyükön eltöltött időt. Akkor hogy is van?

Sokáig a munka egyedül megélhetési forrást jelentett, köze nem volt az önmegvalósításhoz, meg a flowhoz. Persze tegyük a szívünkre a kezünket, nem fenékig tejfel egy normális állás megszerzése sem, én meg itt önmegvalósításról beszélek, egy olyan országban, ahol még máig tartja magát az a mondás, hogy jó munka, és szép öregasszony nincs.

De talán látszódik némi elmozdulás e téren. Itt az Y és a Z generáció, akiknek már igenis fontos, hogy hol dolgoznak, hogy mit kapnak érte kompenzációként, érdekli őket a pénz, de nem ez az egyetlen motivációs eszköz, hanem azok a lehetőségek, amiket a vállalat kínál, úgymint tanulás, utazás, társadalmi felelősségvállalás, rekreációs programok. Számos negyvenes tanulhatna tőlük, mennyivel bátrabban állnak ki önmagukért, és követelik meg azt, ami jár nekik.

Megfordult már nálam mindkét véglet. Volt, aki presztízskérdésnek tekintette, hogy kap-e magasabb fizetést, és abban segítettem neki, hogy ehhez hogyan juthat hozzá, és hogyan kommunikálja le a főnökével. Neki a pénz egyfajta elismerés, amiért elégedettek a munkájával, amit egyébként maximális fokozaton pörget.

Aztán volt, aki azt mondta, hogy váltania kell, mert nem bírja tovább a jelenlegi munkahelyét, és nincs az a pénz, ami miatt folytatná. Szerinte a pénz egyáltalán nem fontos, ha nyugalomban és megfelelő körülmények között tud dolgozni.

Van itt feladat a jövőben e téren sokaknak. A munkáltatóknak, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak, hogy olyan vezetőket neveljenek ki, akik mellett az alkalmazottak elegendő támogatást kapnak, az iskoláknak, hogy a szakmai alapok mellett csapatmunkára, és egyben az önálló munkavégzésre is felkészítsenek, és a családi háttérnek is.

Szülőként ott van a legfontosabb felelősségünk, hogy a gyerekeinket abba az irányba terelgessük, amerre az az attitűd van, hogy a munka lehet a kiteljesedés eszköze, hogy összhangban lehet a tehetséggel és az egyén erősségeivel, nem csak pénzkereseti lehetőség. Ehhez persze az is kell, hogy az elejétől fogva arra neveljük őket, ha minden tőlük telhetőt megtesznek, és folyamatosan dolgoznak a kitűzött céljaikért, akkor előbb vagy utóbb el fogják érni azt. És ki tudja? Talán egyszer eljutunk abba az idilli állapotba, amikor már csak mellékes lesz, hogy pénz is jár, azért a tevékenységért, ami kitölti a napjainkat.